Music Madness

2017. augusztus 31. 02:10 - Viikii~

Kamelot - Haven (2015)

haven.jpg

 

  Korábban is találkoztam már a Kamelot zenéjével, de ezidáig nem sikerült megfogniuk olyan szinten, hogy egy korongjukat is végigpörgessem. Tetszegettek, elvoltam velük, de leginkább a háttérmuzsika kategória voltak számomra. Aztán a napokban valahogy eszembe jutott, hogy egy daluk mégis volt anno, amire felkaptam a fejem és egy kisebb agymunka után sikerült is rájönnöm, hogy ez bizony az Insomnia volt. Már gőzöm se milyen kedélyállapotban meg hangulatban voltam aznap este, ugyanis nagyon régóta húzom ennek az ajánlónak a megírását, de mindenesetre tökéletesen betalált minden szempontból, úgyhogy el is kezdtem szépen végigvenni a többi dalt is a lemezről.

  A zenekar tagjai az album ideje alatt:

  • Thomas Youngblood - ritmusgitár, háttérvokál
  • Casey Grillo - dob
  • Tommy Karevik - vokál
  • Sean Tibbetts - basszusgitár
  • Oliver Palotai - billentyűk

 

  1991-ben alapította az amerikai formációt Thomas Youngblood és Richard Warner, noha napjainkban már csak Youngblood játszik a zenekarban. 2011-ig a norvég Roy Khan vokáljait hallhattuk, őt azonban betegeskedés miatt Tommy Karevik váltotta 2012-ben. Fő műfaji vonulatok tekintetében a power metál zenekarok brigádját erősítik, de kiérzik zenéjükből a szimfonikus metál befolyásoltság, trash elemekkel tarkítva. A Haven a banda tizenegyedik stúdiólemeze, nem kisebb metálistennők közreműködésével mint Charlotte Wessels (Delain) és Alissa White Gluz (Arch Enemy, ex-The Agonist). Az Under Grey Skies c. szerzeményben pedig Troy Donockley is szerepet kapott ( Nightwish ). A dalok bár nem függnek szorosan össze és nem egy történetet ölelnek fel mint az előző lemezük, de többé-kevésbé egy témakörben mozognak. Tommy így nyilatkozott a dalszövegek témájáról ; ,,Egy kicsit azt tükrözzük vissza a  dalszövegekkel, amit napjainkban csinálunk szerte a világon. Mindenki a telefonjába merül és a közösségi médián tölti az idejét beszélgetés helyett, illetve az ott látható tökéletességet, tökéletes életet hajszolja. Minden, amit posztolsz, azt mutatja milyen jó, milyen tökéletes vagy...minden. Tulajdonképpen semmi valóságot nem kapsz. Egy hamis képet kapsz a valóságról, ami nem létezik. Az emberek ettől csak rosszul érzik magukat, stresszelnek és hasonlók. Szóval ez az egyik része; a napjainkat átfogó stressz, de mindez átültetve egy kicsit futurisztikusabb köntösbe."

  Tracklist:

  1. Fallen Star
  2. Insomnia
  3. Citizen Zero
  4. Veil Of Elysium
  5. Under Grey Skies - ft. Charlotte Wessels & Troy Donockley
  6. My Therapy
  7. Ecclesia
  8. End Of Innocence
  9. Beautiful Apocalypse - ft. Charlotte Wessels
  10. Liar Liar ( Wasteland Monarchy ) - ft. Alissa White-Gluz
  11. Here's To The Fall
  12. Revolution - ft. Alissa White-Gluz
  13. Haven
  14. The Ties That Bind - Japanese Bonus Track

    Kedvenceim: 2 ; 3 ; 4 ; 5 ; 10

  ( Legjobb barátnőm adta az ötletet, hogy legyenek a blog felületéről is elérhetőek a dalok, én pedig jó ötletnek tartom, úgyhogy innentől kezdve a dalcímekre kattintva egyből hallható is lesz a kívánt zene. A 7-es és 13-as track pedig nem figyelmetlenségből nem visz sehova, sajnos ezeket a dalokat nem találtam meg YouTuben. Spotifyon viszont elérhetőek. )

   Ugyan avattam már több kedvencet is egy albumról, összességében mégis azt kell mondjam, hogy nagyon magával ragadó lemez lett ez a Haven, mind hangulatvilág, mind zenei felépítés tekintetében. Ez a korong eléggé meghozta a kedvem a srácok zenéjéhez, úgyhogy lehet hogy a későbbiekben kicsit jobban belemerülök a zenekar diszkográfiájába.

    A Fallen Star  szerintem nem a legemlékezetesebb tétel az albumon, de tökéletes felvezetése a többi tracknak. Egy erős nyitány mindenképpen. A szívem kicsi csücske Insomnia, pedig egy odavágós szerzemény, trash-szerű gitártémákkal és végtelenül fülbemászó refrénnel. A hozzá készült videoklip pedig egy futurisztikus világba kalauzol el bennünket, ,,ahol a polgárok jogai a nullával egyenlőek és csak a kivételezettek élhetnek bőségekben gazdag életet. A társadalom feletti ellenőrzés állandó, még egy légy a falon is lehet a Monarchia figyelő szeme."

 

  A Citizen Zero nekem mindig egy hajszát juttat az eszembe. Noha a dal nem erről szól, de látom magam előtt, ahogy az emberünk éjszaka menekül egy erdőben a ráeresztett vadászkutyák elől. Emellett imádom, ahogy konkrétan lüktet a szám, nagyon megszerettem. Szöveges videó készült a Veil Of Elysium-hoz, ami szintén a kedvencek sorát gyarapítja. Kemény, energikus és a refrént ha akarnám se tudnám kiűzni a fejemből.

 

 

   A sok keménykedés után pedig következzék egy lírai szerzemény is, az Under Grey Skies Charlotte Wessels és Troy Donockley közreműködésével. Kicsit tartottam attól, hogy ez a dal túl csicsa és szirup lesz az ízlésemnek, de hála égnek tévedtem. Mondjuk ebben nagy eséllyel szerepet játszik az is, hogy szöveg tekintetében a Teréz anya - korszakom indulója lehetne ez a nóta, így elfogult fülekkel hallgatom. De ha elvonatkoztatok a személyes dolgoktól, akkor is azt kell mondjam, hogy e mellett a dal mellett nem lehet csak úgy elmenni, mert elképesztő ereje van. Ahogy Tommy énekel benne, nos, a legapróbb kétely nélkül elhiszem neki, hogy igenis meghalna azért a valakiért:) A My Therapy pedig szintén a romantikus vonalat szövi tovább, csak zúzósabb formában.

 

 

  Az Ecclesia egy rövidke instrumentális darabja az albumnak, bennem túlzottan nem alkotott maradandót. Zeneileg az End Of Innocence sem, a dalszöveg viszont erőteljesen az Elfújta a szelet juttatja eszembe, s mivel a könyv végtelenül kis szívem csücske, nem tud nem eszembe jutni a dalról a műben kifejtett lélektan a polgárháború utáni boldogulásról és megélésről. A Beautiful Apocalypse a második, ballada az albumon, szintén Charlotte énekbetéteivel fűszerezve. Szerintem ez a szerzemény nem sikerült annyira áthatóra, mint az Under Grey Skies, noha kétségkívül egy remek dal ez is. A Liar Liar videoklipje ehte ott folytatódik, ahol az Insomniáé abbamaradt, nagyon igényes munka ez is, akár az előde. Alissa hangja pedig plusz pikantériát ad az alapból is zseniális dalnak.

 

 

   A Here's To The Fall az utolsó lírai alkotás a Havenen, számomra egy teljesen jelentéktelen momentuma az albumnak. Írás közben újra kellett hallgatnom, olyan szinten nem maradt meg belőle semmi, pedig jó párszor végigpörgettem a lemezt. Nem is értem miért nem egyből a Revolution következik a Liar Liar után, ugyanis szerintem ez a kiváló dal egyből a folytatása is lehetne az imént említettnek, de ez már csak az én személyes kis problémám. Egyébként egy nagyon erőteljes és kemény dal, szintén Alissa vendégéneklésével. Az albumzáró és egyben címadó Haven egy instrumentális szerzemény kórusbetétekkel a végén. Szerintem kifejezetten egy szimfonikus műalkotás a lemezen, valamint kellemes levezetés is.

Értékelés: 4/5 - Összességében egy fantasztikus zenei élmény volt számomra ez az album, köszönöm srácok! Egyetlen problémám, hogy néhány tracket csak a töltelékdal dobozba sikerült behelyeznem, ezért az egy pont levonás. Mindenesetre kíváncsian várom a 2018-ra ígért új lemezt.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://musicmadness.blog.hu/api/trackback/id/tr5412763652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Music Madness