Mint a legtöbb újonnan megismert zenekart, a Canvast is egy barátnőm közreműködésével fedeztem fel. Pár hete ajánlotta fel a lányka, hogy elvinne magával egy ingyenes koncertre ( egyedül a regisztráció volt szükséges, az eseményt itt éritek el ) az A38-on, ahol egy magyar, ( Anchorless Bodies ) valamint két külföldi ( Canvas, Tripsitter ) zenekar tart lemezbemutató koncertet. Természetesen Vikike amint meghallotta az ominózus ingyenes szót, hiába hogy egyik zenekarról sem hallott még korábban, már bólogatott is, mint a veszett egér, mondván ingyen azért még a szar is illatos. Most azonban már ki merem jelenteni, hogy szó sincs arról, hogy ezek a zenekarok rosszak lennének, sőt! :)

  A Canvas az Egyesült Királyságban alapult meg még anno 2015-ben, albummal viszont idén jelentkeztek először. Műfaji besorolás szerint a post-hardcore színtéren mozognak, hangzásvilág tekintetében azonban hajaznak az egykori BMTH-ra még úgy a Suicide Season korszakából. A Worry nem egy vidámkodós album, hanem az a fajta, amikor az ember megzenésíti kicsi lelkének a legsötétebb bugyrait, aztán torokszorítóan gyönyörűen és energikusan kiordítja magából.

    Tracklist:

1. Stay a While
2. Low
3. Medicate Me
4. Loveless
5. The Death of Us
6. Hospital Beds
7. C.O.L.D.
8. Haunt You
9. Awake
10. All Alone

   Kedvencek: 1 ; 2; 3 ; 4 ; 6 ; 7; 8

  Mint korábban is említettem, a dalok kivétel nélkül depresszív témájúak, tehát ha az ember szöveg centrikus, kell egy hangulat az album elővételéhez. A Stay a While azon kevés tételek közé tartozik, ami nem zúzza le azonnal az arcunkat és még tiszta énekszó is hallható benne. Nagyon tetszett ez a lassú és melankolikus dallamvezetés, eléggé megkedveltem a dalt. A Low viszont már a keményebb hangvételű szerzemények brigádját erősíti. Rengeteg energia van benne, a versék pedig különösen jól szólnak. Kicsi szívem (egyik) csücske a Medicate Me szerintem tökéletesen van összerakva, nagyon fülbemászó és talán azok számára is viszonylag könnyebben befogadható, akik nem a műfaj szerelmesei. A klip pedig a szó szoros értelmében szédítő lett.

  A Loveless talán az egyik legsúlyosabb tétele az albumnak. Témáját tekintve a lelki vívódást és önmarcangolást boncolgatja egy olyan párkapcsolatban, ami az utolsókat rúgja.

   Nagyon megfogott a The Death Of Us-ban, hogy az első versében a screamelés alatt halkan ugyan, de kivehető volt a kísérő tiszta vokál is. Nagy szerelmem még a Hospital Beds, valami csodásan van összerakva zeneileg. Azt viszont nem tudom, hogy mi ez a pörgés-forgás mánia a srácoknál, de a zenéjükkel ellentétben ezeket a fajta klipeket már annyira nem díjazom.

    Számomra a C.O.L.D.  viszi a pálmát szöveg tekintetében. Talán a metaforák fogtak meg benne annyira, nem tudom, de mindenesetre nagyon tetszik. Félreértés ne essék, nem személyes okok miatt és nem is a depressziót emelem piedesztálra amolyan tumblisan, virágszirmokkal körbeszórva és rózsaszín sziruppal leöntve, de azt el kell ismernem, hogy nagyon szépen és kifejezően vannak szavakba öntve a gondolatok. Nagyon szeretem a Haunt You fokozatos felépítését, lassan és melodikusan indul, aztán a közepe felé keményen a húrok közé csapnak a srácok. És végre egy olyan videó, amibe nem szédültem bele:)

    Az Awake úgy egészében nem fogott meg, viszont a rövid, lélekbevájó suttogást a végén egy nagyon hatásos megoldásnak találom. Nem tudok mit kiemelni az All Alone - ból, így a vége felé már meglátásom szerint annyira nem tudtak újat hozni a srácok, és eléggé sablonra ment a zeneírás, de ennek ellenére nincs egy rossz szavam se erre a szerzeményre:)

   Értékelés: 5/5 - Összességében nagyon erős kezdésnek tartom a Worry-t és látok potenciált a srácokban a jövőre nézve. Kíváncsi vagyok élőben milyen lesz a kiállásuk.